2012. szeptember 8., szombat

Nyomi Osztag


Kyum Deusae és Poh Yaencheo mostantól ismerősök – jelent meg az új esemény a képernyőn. A laptop tulajdonosa felsóhajtott, és éppen megnyitott egy új ablakot, mikor egy halk pittyegés megzavarta – a fészbukos lapcímen pedig egy „Yaencheo új üzenetet küldött” felirat villogott.

            Yaencheo: szia Deusaeee~
            Yaencheo: ráérsz? :3

A címzett idegesen fújt egyet, de végül válaszolt.
           
            Deusae: persze mondd csak ^^
            Yaencheo: írnál nekem vmiiit~??? lécciii~
            Yaencheo: annyira szépen írsz~~ *o* <3

Egy-két másodpercig mereven bámult a villogó üzenetre, majd az órára nézett: 17:48. Gondolkozott egy pillanatig, aztán megadta magát.

            Deusae: kösziii :’3 mit szeretnél?
            Yaencheo: úúú hát izééé nem tudooom
            Yaencheo: legyen akció meg legyen kis romcsi is~
Yaencheo: meg cuki meg ahh~
            Deusae: hát jó vmit csak összehozok ^^
            Deusae: és kivel szeretnéd? :3

Ez volt az a kérdés, amire nem akarta olvasni a választ, habár már tudta, hogy Yaencheo szíve kihez is húz. A fanfiction csoportban eleget áradozott „szerelméről”.

            Yaencheo: Channievaaaaal~~~~ *o*
            Yaencheo: ugye leheeet??? *kiskutyaszemek*
            Deusae: igen ^^
            Yaencheo: dejó~ és mikorra leszel kész? OwO
            Deusae: megpróbálom még ma megalkotni :)
            Yaencheo: oh~ kösziii~ istennő vagy~ T3T
           
Fáradtan hátradőlt székén, és szemei a plafonra tapadtak. Semmi kedve nem volt ehhez az egész „hepi vájrusz” dologhoz, mikor nem létező szerelmi élete éppen romokban hevert – illetve a „romok” erős túlzás volt, egy tucat összetört tégla jobban leírta volna helyzetét. Szíve szerint egy depressziós, antihepiendes KaiSoot írt volna, olyat, amitől még a legoptimistább fangörlnek is szuicid késztetései támadnak, sajnálatos módon azonban ezt most nem tehette meg. Hat óra volt, szobatársa pedig fél nyolcra ígérte érkezését – nem akarta, hogy gépelés közben, sírógörcstől reszketve nyisson rá – pláne úgy, hogy saját beteges fantáziái miatt törne ki könnyek közt.

Hirtelen előrebillent székén és a laptopra meredt. Beteges… fantázia? – kérdezte magától lassan, ajkai pedig ördögi mosolyra húzódtak. Jól van, kicsi Yaencheo, megadom neked Chanyeolt!

Megnyitott egy új Word dokumentumot, majd bepötyögte a címet.

Nyomi Osztag

Felemelte ujjait, nehogy azok idő előtt megállíthatatlan táncba kezdjenek, és végiggondolta, mit is akar írni – habár nem akart túlságosan összetett dolgot. Egy-két perc alatt ki is találta a „sztorit”, ami nem volt éppen Chanyeol-centrikus, de legalább magába foglalta a drága chosen one-t.

Hősünk vett egy mély levegőt, majd ujjai száguldva gépelni kezdték a történetet.

            A városra holdtalan éjszaka szállt, szegényebb kerületeinek kihalt, szűk utcái sötétbe burkolózva hívogattak gyanútlan áldozatokat a bűnözők számára. Az egyik ilyen kis utcában három – a nyári melegre való tekintettel – lengén öltözött lány lépkedett. Teljesen elfoglalták a járdát, miközben minden figyelmüket lekötötte saját eltúlzott viháncolásuk, aminek mellesleg ők maguk sem találták az okát.
            A középső lány volt a legmagasabb – hosszú sötétbarna haja lágyan omlott vállaira, fekete szemei igézően csillogtak, dús ajkai vadító vörös rúzstól fénylettek, formás teste kecsesen ringott minden lépésére – és ha ez még nem lett volna elég igazságtalan más nőnemű lényekkel szemben – tökéletes kreol bőre bársonyként ragyogott a vibráló utcai lámpák fényjátékában. Nevezzük őt Kaurának.
            Kaura jobb karjába csimpaszkodva, a legalacsonyabb lány lépkedett. Illetve inkább botladozott, mert aznap beszerzett húszcentis magassarkújához még nem szokott hozzá – amit annyira nem bánt, hiszen magasabbnak tűnt két társánál. Amikor csak tehette, hercegnőket meghazudtoló szépségű kezével hátrasimította derékig érő, világosbarna haját, miközben vékony ajkai és szemhéjtussal erősen kihúzott szemei egész idő alatt mosolyogtak. Nevezzük őt Bébének.
            A harmadik lány, Kaura baljába karolva, társaival ellentétben sportosabban öltözött fel, mégis, ez nemhogy elvett, csak hozzáadott amúgy is csinos alakjához. Szőke haja is fiúsan rövid volt, viszont a tökéletesen beállított tincsek kiemelték formás arcát és finoman kifestett őzikeszemeit. Habár kislányos vonásai és pajkosan csillogó szemei mást mutattak, ő volt a három lány közül a legidősebb. Legyen az ő neve Lulu.
           
Írónk elfojtott egy kuncogást, ahogy elképzelte Yaencheo elképedt – és egyébként nem ismert – arcát, de hamar visszatért alkotói mámorába.

            A három lány éppen megállt, mert lábaik nem bírták nevetésük súlyát, mikor felettük kialudt a lámpa, sötétbe burkolva őket. Ijedten bújtak egymáshoz, miközben nagyra nyílt szemekkel pislogtak a feketeségbe – és akkor egy érdes férfihang vágott a hirtelen beállt csendbe.
            - Sziasztok, cicuskáim! Szép esténk van, nemde?
            - Mit akarsz, te szemétláda? – vágta hozzá Kaura magabiztosan – még nem tudta, hogy mi is a valódi felállás, azonban Bébének „hála”, hamar rájött – Bébé ugyanis előkapta zsebéből mindig magánál tartott reflektorát, mely kulcscsomóját díszítette – vagy inkább fordítva, karjaiba emelte mint egy csecsemőt, és felkapcsolta.
            - Ó, csak egy kicsit szórakozni, kicsikém – vigyorgott a pasas, amit a lányok most már jól láthattak a lámpa fényében – és azt is, hogy a férfi mellett még hárman álltak.
            Nehéz helyzetben voltak – négy kiéhezett férfival három törékeny lány biztos, hogy nem képes elbánni, elfutni pedig nem futhattak, mert Bébé kitörte volna a bokáját topánkájában. Hacsak nem hagyjuk itt – futott át Lulu agyán egy kósza gondolat, de azonnal el is hessegette azt.
            - Gyertek, galambocskáim, táncoljunk egy kicsit! – indultak meg a lányok felé a hapsik.
            A lányok nem adták könnyen magukat – Kaura állon térdelte egyik támadójukat, míg Lulu egy Bruce Lee-s kiáltással gyomorszájon vágott egy másikat, Bébé pedig reflektorának fényével vakította el önjelölt táncpartnerét.
            A hét harcoló visításai és jajgatásai közé váratlanul mások csatakiáltásai is becsatlakoztak. Az imént kialudt utcai lámpa fénye újra felvillant és a csatázókkal szemben három, szuperhős jelmezbe öltözött fiú állt harcra kész pozícióban.

Művészünk halkan elvihogta magát, és elképzelte a jelmezeket – amik a másodpercek múlásával egyre merészebbek lettek.
            - Ehehe… ez jó lesz…
           
            A négy férfi és a három lány megálltak a harcban, és csodálkozó pillantásokkal illették az újonnan érkezőket, akik most Bébé reflektorfényében fürödtek.
            - Hogy merészelitek bántani ezeket az ártatlan lányokat, ti semmirekellő bitangok? – szegezte ujját a középen álló legalacsonyabb srác a lányokat fogva tartó fazonokra. Haja rövid és fekete volt; egy ezüst selyeminget és egy fekete, feszülős bőrnadrágot viselt, melynek alja szárnyakkal díszített ezüst angyalcipellőkbe volt betűrve, nyakába kötve pedig egy szintén ezüst köpeny lobogott. Nagy barna szemei elszántan csillogtak, miközben szemmel tartotta a lefülelt zaklatókat.
            - Ti meg kik vagytok, ribizlik? – köpte oda a főbűnös, majd vigyorogva magához szorította a nyöszörgő Bébét, mire a fekete hajú fiú jobbján álló magas srác lépett elő. Vörös haja göndör fürtökben borította fejét, nagy szemei kihívóan parázslottak, szépen ívelt ajkai pedig széles mosolyra húzódtak, tökéletes fogsorát keretezve. Ruhája egy testhez simuló, Superman-jelmez volt citromsárga és neonzöld színkombinációban – tökéletesen kiemelte kifogásolható adottságait: erős karjait, lapos mellkasát, és pipaszár ó-lábait.
A fiú boldogan-büszkén mondta ki nevét nevetségesen mély hangján, miközben egyik tenyerét a szívéhez emelte.
- HappyVirus!
Ezután az alacsony fiú balján álló lépett ki. Világosbarna tincsei hátranyalva meredeztek a tömény hajfixálótól, aranyos, kisfiús arca pedig kifürkészhetetlenül sugárzott, minden érzelemtől megfosztva. Ő is egy Superman-jelmezt viselt, azonban ez babarózsaszín-ciklámen színekben pompázott – mely tökéletesen passzolt ajkai közül elő-előbukkanó nyelvhegyéhez.
Nevét unottan ejtette ki, szemeivel a háttérben parkoló, zöld Trabantot méregetve.
- PokerBoy.
A középen álló fiú bólintva követte társai példáját, és ő is bemutatkozott.
- Doh Kyungsoo!
Egy-két pillanatig szereplőink csak némán bambultak egymásra, aztán a lányok támadói őrült hahotázásban törtek ki.
- Na szaladjatok haza, kisfiúcskák, amíg még jókedvünkben találtok! Nem való nektek mé… - mondatát nem tudta befejezni, mert a fiúk fénysebességgel csaptak le rájuk, és pár pillanat múlva a négy férfi kétségbeesett sikolyok között hagyta el a helyszínt.
A három hős felsegítette a három lányt, elsőként HappyVirus Bébét.
- Nem esett bajod, te gyönyörű hercegnő? – pislogott nagy szemekkel a vörös fürtös, el nem engedve Bébé eszményi kacsóját.
- Nem, de kösz a segítséget, cukifiú. És a nevem Bébé – rebegtette meg szempilláit a lány, de váratlanul szája elé kapta szabad kezét – De hiszen te fiatalabb vagy! Nekem nem lesz fiatalabb a hercegem!
- Ah, ugyan Bébi, mi lenne, ha elfelejtenénk ezt az apró részletet? Hívj nyugodtan Chanyeol oppának! – búgta szexi mély hangján, és a lányra villantotta természetellenesen perfekt mosolyát. Bébé pedig kacér vigyorral hagyta, hogy a fiú karja derekára simuljon.
Következőnek PokerBoy húzta talpra Lulut.
- Kéth vagyok tholgálni téged, te thépséges őzsuta – nézett PokerBoy mélyen a lány őzikeszemeibe, majd végignyalt ajkain, amik aztán izgatott mosolyra görbültek.
- Oh, milyen aranyos kisfiú! – kacagott Lulu kecsesnek nem mondható módon, és jól megpaskolta a fiú mellkasát.
- Hívj Thehun oppának – sütötte le szemeit zavartan Sehun, miközben két tenyere közé fogta Lulu kezét.
- Az én nevem Lulu, Sehun oppa – kuncogott a lány pajkosan, majd ujjait összefonta megmentője ujjaival.
Végül harmadikként Kaura is felsegítette az aszfalton ücsörgő Kyungsoot – a fiúnak a csata hevében nekiesett az egyik férfi, akit Kaura egy jól irányzott pörgőrúgással küldött padlóra, a kis hős pedig a földön kötött ki.
A két fiatal tekintete találkozott – Kyungsoo pedig csak állt megszeppenve, nagy szemekkel csodálva az előtte álló istennőt.

Az alkotó ujjai egy pillanatra megálltak a billentyűkön, míg elpirulva gondolkozott a következő lépésen. Alsó ajkát beharapta, hogy elfojtsa kínos mosolyát, és folytatta a munkát.

            - Kaura vagyok – susogta kedvesen, miközben kezét a fiú felé nyújtotta egy lágy mosoly kíséretében.
            - Hi-hi-hi-hívj, D.O. o-ommának! – dadogta a fiú elvörösödve, és ujjai épphogy csak hozzáértek a lány kezéhez. Kaura ezen szélesen elvigyorodott, majd tenyerébe temette arcát, hogy elfojtsa kitörni készülő vihogását.
            Még mielőtt tovább folytathatták volna az ismerkedést, Lulu mindenki számára jól hallhatóan feltette kérdését.
            - Nahát, mi ez a DS mindegyikőtök ruháján? – a lány szemei hirtelen izgatottan felcsillantak, és meg se várva a választ, felkiáltott – Ti vagytok Dumbledore Serege!
            Sehun összeráncolt szemöldökkel nézett a lányra, Chanyeol pedig a földre vetődött és a betonhoz csapkodta tenyerét, úgy röhögött.
            - Nem! – emelte magasba kezét Kyungsoo, mire két társa azonnal mellette termett. Pózba vágták magukat, majd egyszerre kiáltották csapatnevüket az éjszaka csöndjébe.
            - Mi vagyunk a Derp Squad!
            A lányok egy perc erejéig értetlenül lestek a kis hősökre, aztán sikongatások közepette a fiúk nyakába vetették magukat.

- Pffffff… - fújta fáradtan hősünk. Megunta az írást. Lebiggyesztette ajkát és elmélázott egy kicsit, majd úgy döntött, lezárja a történetet. Mit számított, hogy összecsapja a végét – csak Yaencheonak írta.

            Az éjszaka után a hat fiatal igazi, elválaszthatatlan barátokká kovácsolódott, és boldogok voltak, míg… Míg el nem telt két hónap, amikor is Lulu – aki valójában cserediák volt – visszarepült Kínába, Chanyeol lelépett egy Kristina nevű nőszeméllyel, és Kaura…
Nos, Kaura és Kyungsoo igaz szerelme virágzásnak indult, majd kivirágzott, a virágból pedig gyümölcs lett. Amit a kis konyhatündér Kyungsoo eltett befőttnek, így máig is élnek boldogan, mert nem haltak éhen.

Írónk elmentette a dokumentumot, majd megnyitotta a fészbukot. Yaencheo még mindig fent volt.

            Deusae: kész lettem ^^
            Deusae: mindjárt felteszem a blogra és idelinkelem
            Yaencheo: awwwhhh~ jajde nagyon cuki vaaagy~~~ *o*
            Yaencheo: de mér nem teszed ki ink a csopiba?
            Deusae: hát igazából elég furára sikeredett O_O
            Deusae: szeretném ha előbb csak te olvasnád el
Deusae: utána meglátjuk mennyire publikálható ^^
            Deusae: de remélem tetszeni fog O3O
            Yaencheo: jaj okéka persze~~~

Kicsit hányingere volt ettől a sok hullámjeltől, de elfojtotta érzését, és megnyitotta blogját, majd feltöltötte az eszement irományát. Egy-két másodpercig csodálta a blog csokoládés képekből montázsolt hátterét, aztán visszatért Yaencheohoz és bemásolta neki a linket.

            Deuseo: jó olvasást ^^
            Yaencheo: ááá kösziiii~~~
            Yaencheo: *elszáguld olvasni*

Művészünk homlokát az asztallapra fektette. Így pihent pár másodpercig, aztán felemelte fejét és megnézte az e-mailjeit. Az egész csak két percig tartott – bejelentkezett, kitörölgette a spameket, és kijelentkezett. Rápillantott az órára: 19:16 – gyomra jól ismert módon görcsbe rándult, és arcán halvány pír jelent meg, ahogy rájött, hogy szobatársa nem sokára hazaérkezik, de gyorsan ki is verte fejéből ezt a nyilvánvaló tényt. Sóhajtva lecsukta a laptopot, majd felállt és a konyhába indult, hogy keressen magának egy kis harapnivalót.

Azonban alig lépett ki szobája ajtaján, megdermedt a szeme elé táruló sokkoló látványtól. Egyik lakótársa a nappali kanapéján ült, valamilyen lehetetlen pózban megmerevedett testtel. Arcán könnyek folytak végig és hangtalanul nevetett öklébe, miközben fogai bőrébe mélyedtek. Szemei csak egyetlen dologra fókuszáltak: az előtte lévő laptopra, melynek képernyőjén egy csokoládés képekből montázsolt hátterű blog virított.

Írónk szemei rémülten elkerekedtek és ajkai enyhén elnyíltak, ahogy beléhasított a felismerés: Ő Yaencheo!

Egy pillanattal később egy másik lakótársuk libbent ki a konyhából. Lassan hősünk mellé lépkedett, majd unott pillantással, pihenten poénkodva, megszólalt:
- Na, mi a thitu, Kyungthoo? Oh… Chanyeol már megint olvas?