Kyum
Deusae és Poh Yaencheo mostantól ismerősök – jelent meg az új esemény a
képernyőn. A laptop tulajdonosa felsóhajtott, és éppen megnyitott egy új
ablakot, mikor egy halk pittyegés megzavarta – a fészbukos lapcímen pedig egy „Yaencheo új üzenetet küldött” felirat
villogott.
Yaencheo: szia Deusaeee~
Yaencheo: ráérsz? :3
A címzett idegesen fújt egyet, de végül
válaszolt.
Deusae: persze mondd csak ^^
Yaencheo: írnál nekem vmiiit~???
lécciii~
Yaencheo: annyira szépen írsz~~ *o*
<3
Egy-két másodpercig mereven bámult a villogó
üzenetre, majd az órára nézett: 17:48. Gondolkozott egy pillanatig, aztán
megadta magát.
Deusae: kösziii :’3 mit szeretnél?
Yaencheo: úúú hát izééé nem tudooom
Yaencheo: legyen akció meg legyen
kis romcsi is~
Yaencheo: meg cuki meg ahh~
Deusae: hát jó vmit csak összehozok
^^
Deusae: és kivel szeretnéd? :3
Ez volt az a kérdés, amire nem akarta olvasni
a választ, habár már tudta, hogy Yaencheo szíve kihez is húz. A fanfiction
csoportban eleget áradozott „szerelméről”.
Yaencheo: Channievaaaaal~~~~ *o*
Yaencheo: ugye leheeet??? *kiskutyaszemek*
Deusae: igen ^^
Yaencheo: dejó~ és mikorra leszel
kész? OwO
Deusae: megpróbálom még ma megalkotni
:)
Yaencheo: oh~ kösziii~ istennő vagy~
T3T
Fáradtan hátradőlt székén, és szemei a
plafonra tapadtak. Semmi kedve nem volt ehhez az egész „hepi vájrusz” dologhoz,
mikor nem létező szerelmi élete éppen romokban hevert – illetve a „romok” erős
túlzás volt, egy tucat összetört tégla jobban leírta volna helyzetét. Szíve szerint
egy depressziós, antihepiendes KaiSoot írt volna, olyat, amitől még a
legoptimistább fangörlnek is szuicid késztetései támadnak, sajnálatos módon
azonban ezt most nem tehette meg. Hat óra volt, szobatársa pedig fél nyolcra
ígérte érkezését – nem akarta, hogy gépelés közben, sírógörcstől reszketve
nyisson rá – pláne úgy, hogy saját beteges fantáziái miatt törne ki könnyek
közt.
Hirtelen előrebillent székén és a laptopra
meredt. Beteges… fantázia? – kérdezte
magától lassan, ajkai pedig ördögi mosolyra húzódtak. Jól van, kicsi Yaencheo, megadom neked Chanyeolt!
Megnyitott egy új Word dokumentumot, majd
bepötyögte a címet.
Nyomi
Osztag
Felemelte ujjait, nehogy azok idő előtt
megállíthatatlan táncba kezdjenek, és végiggondolta, mit is akar írni – habár nem
akart túlságosan összetett dolgot. Egy-két perc alatt ki is találta a
„sztorit”, ami nem volt éppen Chanyeol-centrikus, de legalább magába foglalta a
drága chosen one-t.
Hősünk vett egy mély levegőt, majd ujjai
száguldva gépelni kezdték a történetet.
A városra holdtalan éjszaka szállt,
szegényebb kerületeinek kihalt, szűk utcái sötétbe burkolózva hívogattak
gyanútlan áldozatokat a bűnözők számára. Az egyik ilyen kis utcában három – a
nyári melegre való tekintettel – lengén öltözött lány lépkedett. Teljesen
elfoglalták a járdát, miközben minden figyelmüket lekötötte saját eltúlzott
viháncolásuk, aminek mellesleg ők maguk sem találták az okát.
A középső lány volt a legmagasabb –
hosszú sötétbarna haja lágyan omlott vállaira, fekete szemei igézően csillogtak,
dús ajkai vadító vörös rúzstól fénylettek, formás teste kecsesen ringott minden
lépésére – és ha ez még nem lett volna elég igazságtalan más nőnemű lényekkel
szemben – tökéletes kreol bőre bársonyként ragyogott a vibráló utcai lámpák
fényjátékában. Nevezzük őt Kaurának.
Kaura jobb karjába csimpaszkodva, a
legalacsonyabb lány lépkedett. Illetve inkább botladozott, mert aznap
beszerzett húszcentis magassarkújához még nem szokott hozzá – amit annyira nem
bánt, hiszen magasabbnak tűnt két társánál. Amikor csak tehette, hercegnőket
meghazudtoló szépségű kezével hátrasimította derékig érő, világosbarna haját,
miközben vékony ajkai és szemhéjtussal erősen kihúzott szemei egész idő alatt
mosolyogtak. Nevezzük őt Bébének.
A harmadik lány, Kaura baljába karolva,
társaival ellentétben sportosabban öltözött fel, mégis, ez nemhogy elvett, csak
hozzáadott amúgy is csinos alakjához. Szőke haja is fiúsan rövid volt, viszont
a tökéletesen beállított tincsek kiemelték formás arcát és finoman kifestett
őzikeszemeit. Habár kislányos vonásai és pajkosan csillogó szemei mást
mutattak, ő volt a három lány közül a legidősebb. Legyen az ő neve Lulu.
Írónk elfojtott egy kuncogást, ahogy
elképzelte Yaencheo elképedt – és egyébként nem ismert – arcát, de hamar visszatért
alkotói mámorába.
A három lány éppen megállt, mert
lábaik nem bírták nevetésük súlyát, mikor felettük kialudt a lámpa, sötétbe
burkolva őket. Ijedten bújtak egymáshoz, miközben nagyra nyílt szemekkel
pislogtak a feketeségbe – és akkor egy érdes férfihang vágott a hirtelen beállt
csendbe.
- Sziasztok, cicuskáim! Szép esténk
van, nemde?
- Mit akarsz, te szemétláda? – vágta
hozzá Kaura magabiztosan – még nem tudta, hogy mi is a valódi felállás, azonban
Bébének „hála”, hamar rájött – Bébé ugyanis előkapta zsebéből mindig magánál
tartott reflektorát, mely kulcscsomóját díszítette – vagy inkább fordítva, karjaiba
emelte mint egy csecsemőt, és felkapcsolta.
- Ó, csak egy kicsit szórakozni,
kicsikém – vigyorgott a pasas, amit a lányok most már jól láthattak a lámpa fényében
– és azt is, hogy a férfi mellett még hárman álltak.
Nehéz helyzetben voltak – négy
kiéhezett férfival három törékeny lány biztos, hogy nem képes elbánni, elfutni
pedig nem futhattak, mert Bébé kitörte volna a bokáját topánkájában. Hacsak nem hagyjuk
itt – futott át Lulu agyán egy kósza
gondolat, de azonnal el is hessegette azt.
- Gyertek, galambocskáim, táncoljunk
egy kicsit! – indultak meg a lányok felé a hapsik.
A lányok nem adták könnyen magukat –
Kaura állon térdelte egyik támadójukat, míg Lulu egy Bruce Lee-s kiáltással
gyomorszájon vágott egy másikat, Bébé pedig reflektorának fényével vakította el
önjelölt táncpartnerét.
A hét harcoló visításai és
jajgatásai közé váratlanul mások csatakiáltásai is becsatlakoztak. Az imént
kialudt utcai lámpa fénye újra felvillant és a csatázókkal szemben három,
szuperhős jelmezbe öltözött fiú állt harcra kész pozícióban.
Művészünk halkan elvihogta magát, és
elképzelte a jelmezeket – amik a másodpercek múlásával egyre merészebbek
lettek.
-
Ehehe… ez jó lesz…
A négy férfi és a három lány
megálltak a harcban, és csodálkozó pillantásokkal illették az újonnan
érkezőket, akik most Bébé reflektorfényében fürödtek.
- Hogy merészelitek bántani ezeket
az ártatlan lányokat, ti semmirekellő bitangok? – szegezte ujját a középen álló
legalacsonyabb srác a lányokat fogva tartó fazonokra. Haja rövid és fekete
volt; egy ezüst selyeminget és egy fekete, feszülős bőrnadrágot viselt, melynek
alja szárnyakkal díszített ezüst angyalcipellőkbe volt betűrve, nyakába kötve
pedig egy szintén ezüst köpeny lobogott. Nagy barna szemei elszántan
csillogtak, miközben szemmel tartotta a lefülelt zaklatókat.
- Ti meg kik vagytok, ribizlik? –
köpte oda a főbűnös, majd vigyorogva magához szorította a nyöszörgő Bébét, mire
a fekete hajú fiú jobbján álló magas srác lépett elő. Vörös haja göndör
fürtökben borította fejét, nagy szemei kihívóan parázslottak, szépen ívelt
ajkai pedig széles mosolyra húzódtak, tökéletes fogsorát keretezve. Ruhája egy
testhez simuló, Superman-jelmez volt citromsárga és neonzöld színkombinációban
– tökéletesen kiemelte kifogásolható adottságait: erős karjait, lapos
mellkasát, és pipaszár ó-lábait.
A fiú boldogan-büszkén mondta ki nevét nevetségesen mély
hangján, miközben egyik tenyerét a szívéhez emelte.
- HappyVirus!
Ezután az alacsony fiú balján álló lépett ki. Világosbarna
tincsei hátranyalva meredeztek a tömény hajfixálótól, aranyos, kisfiús arca
pedig kifürkészhetetlenül sugárzott, minden érzelemtől megfosztva. Ő is egy
Superman-jelmezt viselt, azonban ez babarózsaszín-ciklámen színekben pompázott
– mely tökéletesen passzolt ajkai közül elő-előbukkanó nyelvhegyéhez.
Nevét unottan ejtette ki, szemeivel a háttérben parkoló,
zöld Trabantot méregetve.
- PokerBoy.
A középen álló fiú bólintva követte társai példáját, és ő
is bemutatkozott.
- Doh Kyungsoo!
Egy-két pillanatig szereplőink csak némán bambultak
egymásra, aztán a lányok támadói őrült hahotázásban törtek ki.
- Na szaladjatok haza, kisfiúcskák, amíg még jókedvünkben
találtok! Nem való nektek mé… - mondatát nem tudta befejezni, mert a fiúk
fénysebességgel csaptak le rájuk, és pár pillanat múlva a négy férfi
kétségbeesett sikolyok között hagyta el a helyszínt.
A három hős felsegítette a három lányt, elsőként
HappyVirus Bébét.
- Nem esett bajod, te gyönyörű hercegnő? – pislogott nagy
szemekkel a vörös fürtös, el nem engedve Bébé eszményi kacsóját.
- Nem, de kösz a segítséget, cukifiú. És a nevem Bébé –
rebegtette meg szempilláit a lány, de váratlanul szája elé kapta szabad kezét –
De hiszen te fiatalabb vagy! Nekem nem lesz fiatalabb a hercegem!
- Ah, ugyan Bébi, mi lenne, ha elfelejtenénk ezt az apró
részletet? Hívj nyugodtan Chanyeol oppának! – búgta szexi mély hangján, és a
lányra villantotta természetellenesen perfekt mosolyát. Bébé pedig kacér
vigyorral hagyta, hogy a fiú karja derekára simuljon.
Következőnek PokerBoy húzta talpra Lulut.
- Kéth vagyok tholgálni téged, te thépséges őzsuta –
nézett PokerBoy mélyen a lány őzikeszemeibe, majd végignyalt ajkain, amik aztán
izgatott mosolyra görbültek.
- Oh, milyen aranyos kisfiú! – kacagott Lulu kecsesnek
nem mondható módon, és jól megpaskolta a fiú mellkasát.
- Hívj Thehun oppának – sütötte le szemeit zavartan
Sehun, miközben két tenyere közé fogta Lulu kezét.
- Az én nevem Lulu, Sehun oppa – kuncogott a lány pajkosan,
majd ujjait összefonta megmentője ujjaival.
Végül harmadikként Kaura is felsegítette az aszfalton ücsörgő
Kyungsoot – a fiúnak a csata hevében nekiesett az egyik férfi, akit Kaura egy
jól irányzott pörgőrúgással küldött padlóra, a kis hős pedig a földön kötött ki.
A két fiatal tekintete találkozott – Kyungsoo pedig csak
állt megszeppenve, nagy szemekkel csodálva az előtte álló istennőt.
Az alkotó ujjai egy pillanatra megálltak a
billentyűkön, míg elpirulva gondolkozott a következő lépésen. Alsó ajkát
beharapta, hogy elfojtsa kínos mosolyát, és folytatta a munkát.
- Kaura vagyok – susogta kedvesen,
miközben kezét a fiú felé nyújtotta egy lágy mosoly kíséretében.
- Hi-hi-hi-hívj, D.O. o-ommának! –
dadogta a fiú elvörösödve, és ujjai épphogy csak hozzáértek a lány kezéhez. Kaura
ezen szélesen elvigyorodott, majd tenyerébe temette arcát, hogy elfojtsa
kitörni készülő vihogását.
Még mielőtt tovább folytathatták
volna az ismerkedést, Lulu mindenki számára jól hallhatóan feltette kérdését.
- Nahát, mi ez a DS mindegyikőtök
ruháján? – a lány szemei hirtelen izgatottan felcsillantak, és meg se várva a
választ, felkiáltott – Ti vagytok Dumbledore Serege!
Sehun összeráncolt szemöldökkel
nézett a lányra, Chanyeol pedig a földre vetődött és a betonhoz csapkodta
tenyerét, úgy röhögött.
- Nem! – emelte magasba kezét
Kyungsoo, mire két társa azonnal mellette termett. Pózba vágták magukat, majd
egyszerre kiáltották csapatnevüket az éjszaka csöndjébe.
- Mi vagyunk a Derp Squad!
A lányok egy perc erejéig értetlenül
lestek a kis hősökre, aztán sikongatások közepette a fiúk nyakába vetették
magukat.
- Pffffff… - fújta fáradtan hősünk. Megunta az
írást. Lebiggyesztette ajkát és elmélázott egy kicsit, majd úgy döntött,
lezárja a történetet. Mit számított, hogy összecsapja a végét – csak
Yaencheonak írta.
Az éjszaka után a hat fiatal igazi,
elválaszthatatlan barátokká kovácsolódott, és boldogok voltak, míg… Míg el nem
telt két hónap, amikor is Lulu – aki valójában cserediák volt – visszarepült
Kínába, Chanyeol lelépett egy Kristina nevű nőszeméllyel, és Kaura…
Nos, Kaura és Kyungsoo igaz szerelme virágzásnak indult,
majd kivirágzott, a virágból pedig gyümölcs lett. Amit a kis konyhatündér
Kyungsoo eltett befőttnek, így máig is élnek boldogan, mert nem haltak éhen.
Írónk elmentette a dokumentumot, majd
megnyitotta a fészbukot. Yaencheo még mindig fent volt.
Deusae: kész lettem ^^
Deusae: mindjárt felteszem a blogra
és idelinkelem
Yaencheo: awwwhhh~ jajde nagyon cuki
vaaagy~~~ *o*
Yaencheo: de mér nem teszed ki ink a
csopiba?
Deusae: hát igazából elég furára
sikeredett O_O
Deusae: szeretném ha előbb csak te
olvasnád el
Deusae: utána meglátjuk mennyire publikálható ^^
Deusae: de remélem tetszeni fog O3O
Yaencheo: jaj okéka persze~~~
Kicsit hányingere volt ettől a sok
hullámjeltől, de elfojtotta érzését, és megnyitotta blogját, majd feltöltötte
az eszement irományát. Egy-két másodpercig csodálta a blog csokoládés képekből
montázsolt hátterét, aztán visszatért Yaencheohoz és bemásolta neki a linket.
Deuseo: jó olvasást ^^
Yaencheo: ááá kösziiii~~~
Yaencheo: *elszáguld olvasni*
Művészünk homlokát az asztallapra fektette.
Így pihent pár másodpercig, aztán felemelte fejét és megnézte az e-mailjeit. Az
egész csak két percig tartott – bejelentkezett, kitörölgette a spameket, és
kijelentkezett. Rápillantott az órára: 19:16 – gyomra jól ismert módon görcsbe
rándult, és arcán halvány pír jelent meg, ahogy rájött, hogy szobatársa nem sokára
hazaérkezik, de gyorsan ki is verte fejéből ezt a nyilvánvaló tényt. Sóhajtva
lecsukta a laptopot, majd felállt és a konyhába indult, hogy keressen magának
egy kis harapnivalót.
Azonban alig lépett ki szobája ajtaján,
megdermedt a szeme elé táruló sokkoló látványtól. Egyik lakótársa a nappali
kanapéján ült, valamilyen lehetetlen pózban megmerevedett testtel. Arcán
könnyek folytak végig és hangtalanul nevetett öklébe, miközben fogai bőrébe
mélyedtek. Szemei csak egyetlen dologra fókuszáltak: az előtte lévő laptopra,
melynek képernyőjén egy csokoládés képekből montázsolt hátterű blog virított.
Írónk szemei rémülten elkerekedtek és ajkai
enyhén elnyíltak, ahogy beléhasított a felismerés: Ő Yaencheo!
Egy pillanattal később egy másik lakótársuk
libbent ki a konyhából. Lassan hősünk mellé lépkedett, majd unott pillantással,
pihenten poénkodva, megszólalt:
- Na, mi a thitu, Kyungthoo? Oh… Chanyeol már megint olvas?
